Egybefasírt: a nyolcvanas évek kedvelt hidegtál eleme, a tojásszelettel a közepén, aki igazi profi volt, olyat sütött, amit vékony szeletekre lehetett vágni. Ilyet keveset láttam, és amúgy is, én azokat becsültem, akik a kis fasírtgombócokat kínálták a fogpiszkálóval, azt szerettem.
Különben meg, most jöttem rá, mért a gombóc, miért nem az egybe! Mert az a ropógosrész a finom. A stefániavagdalton ( elájulok, milyen elegáns...) abból alig van. Még frissen csak-csak, ha az ember a serclijét kapja.
És akkor hétfőn én kaptam egy negyvendekányi szombati stefániát. Maradékblog kincse, valódi gyönyörűség!
Abból indulok ki, hogy a fasírt+petrezselymeskrumpli+csemegeuborka, finomság. Meg a fasírt+krumplipüré+almakompót is az, de abból nem indulok ki, annyira nem vagyok merész.
Régikrumplit vastagon hámozok, alig jó belőle valami, sós vízben főzök, ha leszűrtem, visszateszem a fazekat a tűzre, ettől vacakabb a mosogatás, de elpárolog a víz. vajjal és petrezselyemmel töröm össze, és a kivajazott szépkék piteformámba simítom.
És akkor elvégzem a stefániával azt, amitől az még a gombócfasírtnál is finomabb lesz, hogytudniillik, feldarabolom, a tojástól se rettenek meg, és olajos serpenyőben ropogósra pirítom. És beledarabolom a csemegeuborkát is, hallottunk már ilyet, stroganoff módra.
És a krumplira simul, és rá egy pohár tejföl, és valami vacak sajt. Olyan, amit nem illik ma szeretni, de titkon mégis, mert pirosrasütni a trappistasajt is tökéletes.
Kés, villa, szalvéta a tálaláshoz, és egy pohár citromosvíz. (Bárcsak maradt volna egy petrezselyembóbitám!)
ah, a legjobb, ami egy stefániával történhet! A fotók is nagyon jók, hangulatosak :) meghozzák a kedvet ehhez a finomsághoz, az biztos! :)
VálaszTörlésMeghozza a kedvet, no meg az étvágyat! Remek étek!
VálaszTörlésÜgyes a Viki, olyanokat talál ki... én ahányszor látom ezt a képet itt a blogban, megindul a nyálelválasztásom :D
VálaszTörlés