A stefánia megdicsőül

Egybefasírt: a nyolcvanas évek kedvelt hidegtál eleme, a tojásszelettel a közepén, aki igazi profi volt, olyat sütött, amit vékony szeletekre lehetett vágni. Ilyet keveset láttam, és amúgy is, én azokat becsültem, akik a kis fasírtgombócokat kínálták a fogpiszkálóval, azt szerettem.

Különben meg, most jöttem rá, mért a gombóc, miért nem az egybe! Mert az a ropógosrész a finom. A stefániavagdalton ( elájulok, milyen elegáns...) abból alig van. Még frissen csak-csak, ha az ember a serclijét kapja.

És akkor hétfőn én kaptam egy negyvendekányi szombati stefániát. Maradékblog kincse, valódi gyönyörűség!

Abból indulok ki, hogy a fasírt+petrezselymeskrumpli+csemegeuborka, finomság. Meg a fasírt+krumplipüré+almakompót is az, de abból nem indulok ki, annyira nem vagyok merész.

Régikrumplit vastagon hámozok, alig jó belőle valami, sós vízben főzök, ha leszűrtem, visszateszem a fazekat a tűzre, ettől vacakabb a mosogatás, de elpárolog a víz. vajjal és petrezselyemmel töröm össze, és a kivajazott szépkék piteformámba simítom.

És akkor elvégzem a stefániával azt, amitől az még a gombócfasírtnál is finomabb lesz, hogytudniillik, feldarabolom, a tojástól se rettenek meg, és olajos serpenyőben ropogósra pirítom. És beledarabolom a csemegeuborkát is, hallottunk már ilyet, stroganoff módra.

És a krumplira simul, és rá egy pohár tejföl, és valami vacak sajt. Olyan, amit nem illik ma szeretni, de titkon mégis, mert pirosrasütni a trappistasajt is tökéletes.

Kés, villa, szalvéta a tálaláshoz, és egy pohár citromosvíz. (Bárcsak maradt volna egy petrezselyembóbitám!)

Ilyen volt, ilyen lett

Mit csináljunk azzal az egy személynek elég nokedlivel, amit sajnáltunk kidobni, és eltettük a fagyasztóba? Vagy nem tettük el, de ott van a hűtőben 2 napja, a pörkölt meg már rég elfogyott? Ne dobjuk ki!
Én sem tettem, helyette a következő történt: kevés olajos szafton (maradék tegnapról a csirkegrillezésből, kidobni szigorúan tilos! A szaft kincs!) egy percig pirítottam, majd ráöntöttem 4 felvert tojást, megszórtam egy kis parmezánnal, egy szál újhagymát felkarikázva rádobtam, és lefedtem. 3-4 perc alatt megsült, háromfelé osztva pont elég volt 3 személy részére köretnek a maradék csirkecomb mellé. Csemegeuborkával, céklával kiegészítve remek fogás!

Rokona ez a tojásos nokedlinek persze, de itt kevés a nokedli és sok a tojás, másrészt nem kevertem össze, így olyan volt, mint egy nagy lepény. Elnézést a rossz fotókért, remélem majd lesznek jobbak is! :)

Máj, májpástétom, májaspite... és reméljük, hogy elfogy!

Nagyjából egy hónapja, hogy elkezdtem a régóta tervezgetett új bloggal foglalkozni, ami jelenleg is igen kezdetleges állapotban van... nem mintha nem jöttek volna létre újabb és újabb konyhai érdekességek és finomságok... csak éppen valahogy a "megörökítés" elmaradt. Persze még mindig szeretném írni, és remélem, hogy fogom is.
Ma is történik valami: volt a fagyasztóban egy fagyis doboznyi májpástétom (amit anyám csinált), ebből ma reggeliztünk, de gyanús, hogy nem nagyon fog fogyni, mert frissen jobb volt; ebből kéne csinálni valami nagyon jót, hogy ne kelljen kidobni. Arra gondoltam, hogy adok hozzá egy kis tojást, darát vagy zsemlemorzsát, hagymát, átfűszerezem és jó lesz tölteléknek pitébe. A pite tésztáját pedig valami édes süti receptből lopom (valami linzerszerűséget képzelek el), úgy, hogy kiveszem a cukrot belőle, és inkább sós lesz a tészta. Ha sikerül, megmutatom :)

Másnap. :)

No, hát a fenti képen látható rusztikus májas pite került ki tegnap a sütőből. A májpástétomot úgy javítottam fel, hogy hagymát pirítottam, rátettem a pástétomot, ami a melegítés következtében elég folyós lett. Került bele 4 csapott evőkanál dara, még egy picit főztem, majd levettem a tűzről. Kihűlés után került bele 1 egész tojás, némi fokhagymapor, szójaszósz, majoranna és pirospaprika és a többi fűszer.
A tésztához egy fél kiló lisztet elmorzsoltam 20 deka vajjal, egy kávéskanál sóval, majd tettem bele 1 tojást, sütőport és annyi tejet, hogy egy rugalmas tésztát kapjak. (kb. 1,5 dl tej.)
A tésztát kétfelé vettem, kinyújtottam és a tepsibe tettem, rá a tölteléket, másikkal betakartam. A tetejére egy tojásfehérje ment, mert ez épp volt a hűtőben egy bögrében. (Pogácsát sütöttem előző nap, és abba csak a sárgája kellett.) Előmelegített sütőben kb. fél óráig sült, légkeveréssel, 180 fokon.
Az íze: jobb, mint volt, elég tömény, laktató. :) Frissen kóstoltam, és őszintén szólva, egy pohár sört szívesen megittam volna utána, ha lett volna... :)
Tapasztalatok, tanulságok:
Már kész voltam, mikor este olvastam Paulon Viki javaslatát, hogy tésztának a quiche tésztája épp megfelelne. Utánanéztem ennek francia (?) pite tésztának: a liszt és vaj arány az, ami nálam; a folyadék viszont sok esetben csak hideg víz. A tészta a hűtőben pihen - nálam nem pihent. Van, aki tesz bele sütőport, van aki nem. A tojással szintén ez a helyzet. Előfordul olyan recept, ahol tejföl is megy bele. Szóval, ahány ház, annyi szokás.
Én arra jutottam, hogy legközelebb csak a sárgáját teszem bele a tésztába, és talán a 1-2 kanál tejfölt teszek hozzá, nem csak tejet. Tejet csak annyit, amennyit még a tejföl után felvesz. A mostani tészta egy  kicsit tört, bár, mint a képen látható, sikerült nagyobb háromszögletű darabokra vágni.